Borostyán: az ősdők óta velünk élő örökzöld
Ha kimondom ezt a szót „borostyán” általában kétféle reakcióval találom magam szemben. A teljes elutasítással fűszereztett „ki nem állhatom” az egyik véglet, míg a „mennyire szeretem” a másik.
Amíg világ a világ, valószínűleg ez az érzelmi kettősség már örökre megmarad a borostyánnal kapcsolatban, én a magam részéről szeretem és most veletek is szeretném kicsit megkedveltetni, ezért születik ez a blogbejegyzés.
Borostyán a mitológiában
A görög mitológia szerint Dionüszosz ajándékozta meg az emberiséget a borostyánnal és a szőlővel.
Ennek a bor szeretetéről és tivornyázásáról ismert istenségnek a fejét mindig borostyánkoszorú díszítette, mivel a hiedelem szerint ez segített megakadályozni a túlzott alkoholfogyasztásnak köszönhető lerészegedést.
Évszázadokon keresztül a lányok és asszonyok az ünnepségek alkalmával borostyánkoszorút helyeztek kedveseik fejére, hogy így óvják meg őket józanságuk elvesztésétől és a másnaposságtól. Sajnos a hosszú idők alatt szerezett tapasztalatok bebizonyították, hogy ez az igyekezet hiábavalónak bizonyul.
A borostyán leveléből font koszorú később a hervadhatatlan érdemek jutalma, főleg a költői dicsőség jelképe lett.
Borostyán a természetben
Ez az örökzöld lián, akár több száz évig és élhet, és bár azt gondolnánk, hogy mindent pillanatok alatt beborít, valójában viszonylag lassan nő.
Az igaz, hogy egyetlen egyed az árnyas erdő több száz négyzetméteres darabját képes befedni.
A borostyán virágzata és termése rendkívül fontos táplálékot jelentenek számos rovar- és madárfajnak.
Ezen kívül a leveles hajtások búvóhelyül is szolgálnak gerinctelenek, madarak, de akár denevérek számára is. Zöldessárga, illatos virágai szeptember végétől gömbös fejecskékben nyílnak, melyek nektárja és pollenje a beporzó rovarok számára a késő őszi időben fontos táplálékot jelent.
A késői virágzás következtében termése igazán csak következő tavasszal érik be, ibolyásfekete színű bogyók formájában. Ezek a tinta-kék-fekete gyümölcsfürtök magas zsírtartalmuknak köszönhetően szupereledelt jelentenek például az énekes rigónak, léprigónak, szőlőrigónak és a fekete rigónak.
Figyelembe véve, hogy a borostyán mennyire értékes a vadon élő állatok számára, furcsa, hogy nem értékeljük jobban.
A hagyományos népi gyógyászatban leginkább a légúti megbetegedések természetes kezelésére használták és napjainkban is alkalmazzák megfázás és köhögés csillapítására a borostyánlevél kivonatot.
Borostyán az ünnepekben
Azok az örökzöld növények, amelyeket otthonunkban elhelyezünk az ünnepi dekorációban szinte kivétel nélkül Észak-Európa pogány télközepi ünnepeiből származnak, nem pedig keresztény eredetből.
A borostyánt, a magyalt, vagy például a fagyöngyöt eredetileg a kereszténység előtti időkben használták a Téli Napforduló Fesztivál alkalmával a gonosz szellemek elűzésére, valamint az új növekedés eljövetelének megünneplésére.
A kereszténység térhódítását követően sokan meg akarták őrizni az ünnepi örökzöldeket, bár eleinte ezeket a növényeket- a komoly balszerencsétől tartva- szentestéig nem szabadott bevinni a házba.
Később a magyal- és borostyán díszítés szokását a keresztény ünnepek idején is elfogadták, napjainkban pedig az adventi díszítések szinte elmaradhatatlan kellékei.
